Hosszú évek óta a Dunaferr a mérleg nyelve a Veszprém és a Szeged versengésében a bajnoki aranyért. Az újvárosiak ugyanakkor régen hangoztatják, hogy igyekeznek kilépni ebből a szerepkörből, és maguk is a győzelmi dobogó legfelső fokára akarnak állni. Ennek érdekében tudatos és szakszerű csapatépítés folyik a Dunaferrben. Nem véletlen, hogy Imre Vilmos edző a találkozó előtt arról beszélt, hogy együttese kiheverte a szegedi fiaskót, és a Veszprém ellen nem csupán tisztes helytállásra készült, hanem az volt a célja, hogy nyerjen. „A maximumot kell nyújtania valamennyi játékosunknak, csak így lehet esélyünk a bajnok ellen – mondta az újvárosi tréner. – Tisztességesen felkészültünk, ezért nincs okunk a félelemre.”

A Veszprém a hét végi, szarajevói BL-mérkőzés főpróbáját tartotta szerdán a Dunaferr-csarnokban, amelyben évek óta mindig megizzadt a sikerért. „A Dunaújváros sok tehetséges fiatallal áll fel, akik már nagyon áhítoznak a kiemelkedő eredményre – vélekedett Zdravko Zovko edző. – Nekünk azonban mindenütt a győzelem a célunk. Putics Barna vállműtétjéből lábadozik, akárcsak Buday Dániel. Javult viszont Dejan Perics kapus könyöke, Iváncsik Gergő bordasérülése és Eklemovics Nikola derékfájdalma is enyhült.”

A hazaiak fiatalos lendülete és sikeréhsége került a vendégek óriási nemzetközi rutinjával és klasszisaik káprázatos egyéni képességeivel szembe. A csata elején Császár Gábor vezérletével fantasztikus iramot diktált a Dunaferr, amely rendre befűzte és átlőtte a bajnokcsapat lassú, körülményes és enervált védőfalát. A veszprémiek mintha nem vették volna kellően komolyan vetélytársukat, pedig a Dunaferr nem szolgált rá, hogy lebecsüljék. Peter Kukucka remekül szervezte a támadásokat, valamint lövésre, betörésre is bátran vállalkozott, akárcsak Szasa Djukics és az újvárosak legjobbja, Császár Gábor. A kapusok közötti különbség is feltűnő volt, hiszen Szathmári János sorra hárította a ziccereket, míg Perics a csata elején elmaradt legjobbjától. Igaz, a folytatásban bebizonyította, miért emlegetik a világ legjobb hálóőrei között.

A Veszprém rettentően magas és erős védőfalát látványos, gyors keresztmozgásokkal és befutásokkal szétzilálta a hazai csapat, amely nyitott védekezésének is köszönhetően biztosan tartotta egy-két gólos előnyét. Olykor Zubai Szabolcsot is magára hagyták a veszprémiek, és a beállóshoz el is jutottak a fontos bejátszások. A küzdelem egyik főszereplője az első félidőben mégis Szathmári kapus volt, aki szinte kottából védte egykori csapata világklasszisainak lövéseit.

Pásztor István helyén pályára lépett Iváncsik Gergő, aki a bal szélen testvérháborút vívott öcscsével, Tamással (mindketten válogatottak, és mindkettőjükre okkal büszke az édesapjuk, Iváncsik Mihály, a húsz éve vb-ezüstérmet nyerő válogatott tagja). A Veszprém kényelmes, öreguras játéka kedvezett a frissebb, pörgősebb újvárosiaknak, akik akkor kerültek hátrányba, amikor lendületük alábbhagyott, talán fáradni is kezdtek, és nehezebben kerültek gólhelyzetbe (11–9, 15–18). Szinte szívta egymás vérét Nagy Kornél és Marian Cosma, kakaskodásért aztán mindkettőt kiállították.

Zártabb és fegyelmezettebb lett a Veszprém védekezése, Pérez Carlos lövéseit pedig már nem tudta hárítani Szathmári. Ezzel szemben Perics kezdett magára találni, Zdravko Zovko mester pedig kitűnő cserékkel frissítette együttesét.

A mérkőzés talán legszebb jelenete volt, amikor Ivan Lapcsevics ziccerben lőhetett, de Szathmári hárított, majd a kipattanóval ismét próbálkozó szerb csillag bombáját is kiütötte. A kapus sorozatos bravúrjai lendületet adtak a Dunaferrnek, amely mindent elkövetett a felzárkózásért, ám Lazarov olykor szemtelenül nagyvonalú góljaira és Pérez pontos lövéseire egyre ritkábban érkezett válasz. Perics és Szathmári a ziccerek hárításában versengett, Császár pedig a BL-gólkirály Lazarovval meg persze a mezőny legjobbjával, Pérezzel vívott külön gólpárbajt. A végén a védekezéssel egyik csapat sem törődött túl sokat, ezért gólzáporral zárult a találkozó.

A fergeteges kezdeti tempót nem tudta ugyan tartani a Dunaferr, mégis becsülettel küzdött, de nem tudott csodát tenni a sokkal erősebb keretű, érettebb és a változások után újra összeálló, egységesülő Veszprém ellen.

Mestermérleg

Imre Vilmos, a Dunaferr edzője: Kikaptunk ugyan a bajnoktól, mégsem vagyok elégedetlen együttesemmel, mert tisztességesen felkészült, és jól harcolt az esélyesebb gárdával szemben. Az viszont kétségtelen, hogy a Veszprém pillanatnyilag erősebb keretből válogathat.

Zdravko Zovko, a Veszprém edzője: A következő két, idegenbeli Bajnokok Ligája-mérkőzésünk előtt jól jött az újvárosi rangadó, amelyen erős, nemzetközi szintű vetélytársat győztünk le. Az elején kissé idegesek voltunk, sokat reklamáltunk, ám a folytatásban megnyugodott együttesem. A végjátékra