magyar gólszerzők: Császár 7, Nagy L., Tombor 6-6, Zubai 5, Ilyés 4, Gál 3, Iváncsik G., Iváncsik T., Katzirz 2-2, Nagy K., Vadkerti 1-1 A magyar csapatban lassan már a rutinosabbak közé tartozó, ám még mindig nagyon fiatal irányító, Császár Gábor remek góljával indult a találkozó – egy figurát egyéni akcióval fejezett be -, majd Tatai Péter védett ki bal spiccel egy büntetőt, amit rögtön a következő támadás végén ítéltek ellnünk. Soha ne lássunk ennél rosszabb magyar kezdést, de szerencsére a folytatást is hasonlóképpen alakult. Előbb Ilyés Ferenc, majd Nagy László is betalált, miközben a szigorú magyar védekezésen nem talált rést a vendégegyüttes. Ezt követően viszont ellenfelünk is elkezdte a gólgyártást, de az előnyünk megnyugtató maradt a folytatásra is. Igaz, amíg mi remek akciók, illetve egyéni megmozdulások végén találtunk be a kapuba, addig ellenfelünk segítségére sietett az olykor túl keménynek bizonyuló magyar védekezés, amelyet rendre hétméteresekkel toroltak meg a játékvezetők. Régen nem látott, igencsak pattogós védekezést mutatott be a Skaliczki-csapat, de a lelkesedés gyakran átbillent a szabályos-szabálytalan rendkívül vékony határvonalon. A félidő hajrájában Nagy László vezérletével ellépett a magyar csapat, amely végül hétgólosra növelte az előnyét. A szünet azonban jól jött a láthatóan fáradt két csapatnak, hiszen bizony egyik oldalon sem spóroltak az erővel a játékosok. A támadásokat általában gyorsan befejezték - különösen a magyaroknál volt széles a repertoár – és előszeretettel alkalmaztak gyors leindításokat, amelyre az akciók többségében jól zárt vissza az éppen védekezni kényszerülő gárda. A második félidőben több cserével próbálkozott a két, a világbajnokságot igen fiatal kerettel váró válogatott, amelynek eredményekét a gólok is sűrűbben potyogtak. Ekkor már a visszazárás sem ment olyan fegyelmezetten, de ebből mi jöttünk ki jobban, hiszen már-már a kiütés rémével fenyegettük ellenfelünket. Tetszés szerint és magabiztosan értük el góljainkat, akár átlövésről, egyéni betörésről, szélről vagy éppen a beálló helyéről volt szó. A hajrában azonban biztos vezetése tudatában kicsit kiengedett a saját maga által diktál intenzív és összeszedett játékából a magyar csapat, míg a vendégek felzárkózásukkal erőt adtak maguknak a holnapi, miskolci visszavágóra.